Nyugat-Európai pontyhorgászok körében az egyik legkedveltebb pellet. A pellet kedvező tulajdonságait egyre több horgász kezdi felismerni, egyre többen használják a horgászataik során, az etetéseikhez. Meglehetősen gyors oldódásukkal pillanatok alatt felkeltik az etetés környékén tartózkodó halak figyelmét. Az oldódás során, hosszú ideig az etetésen és az körül, közel a fenékhez csábító íz és illatfelhőt hoz létre. 
Közvetlenül használható etetéshez, boilis előetetéshez, vagy akár PVA hálóba rakva közvetlen boilizáshoz is.
Teljes oldódási ideje kb. 1 óra.

Kukorica

Egyik legelterjedtebb természetes etetőanyagunk a kukorica, amely igen változatos formákban jelenik meg horgászati szokásainkban. Felhasználása igen sokoldalú, használják nyersen (tejkukorica, vagy baby kukorica), főzve, szárítva, darálva, ízesítve, pattogtatva és más anyagokkal kombinálva.
Kétség kívül nemcsak a halak, hanem a horgászok körében is igen népszerű. Nagyon sokan saját recept szerint készítik elő horgászathoz a kukoricát, hogy az minél ellenállhatatlanabb legyen a halak számára.
Az egyik alapvető művelet a kukorica előáztatása (vagy pácolása). Ez több napot, vagy akár  hónapot is igénybe vehet és különböző aromákkal kombinálva változatos csalit kaphatunk. Az így előállított kukorica megfelelően tárolva akár évekig is használható.
A kuktában való főzés, amelynél számolnunk kell azzal, hogy szemek saját tömegük többszörösének megfelelő nedvességet is képesek felvenni. A főzés során ezért fokozottan ügyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű vízben menjen végbe a szemek puhulása és soha se tegyünk egyszerre sok kukoricát az edénybe. Az általános recept szerint egyharmad rész kukoricához kétharmad rész vizet adjunk, és mintegy fél óráig főzzük.

Késő tavasszal, nyáron sokan esküsznek a közvetlenül a csőről lefejtett előkészítés nélküli nyerskukoricaszemekre. A szemek nedvességtartalma ilyenkor még olyannyira nagy, hogy összenyomásukkor tejszerű folyadékcseppeket figyelhetünk meg. Egyesek szerint ez ellenállhatatlan egyes halfajok számára, amit számos fogási eredmény is bizonyít.

A száraz kukoricát elsősorban etetésre használják, de átfúrva csaliként is megjelenik.
Tárolása, felhasználása igen egyszerű, különösebb gondot nem igényel így nagy mennyiségben alkalmazzak nemcsak sporthorgász körökben, hanem halgazdaságokban is etetésre. Darált formájában az egyik legelterjedtebb alapanyaga az etető keverékeknek, amelyeknek halfajtól, víztípustól és évszaktól függően számos ’házi készítésű’ változata is létezik a széles palettájú gyári kínálat mellett.

A szemes kukoricát csaliként elsősorban a ponty horgászatánál használják, amely előszeretettel keresi is azt a vizekben, de kedvelt csemegéje a keszeg és kárászféléknek is.  Számos módszer létezik ’felkínálásra’, a legalapvetőbb mégis a horogra tűzés, amely állagából adódóan inkább a főtt, vagy nyers kukorica esetén használható. A mai napig vita tárgyát képezi, hogy érdemes-e ha kint marad a horog vége, vagy sem. Ki erre, ki arra a módszerre esküszik. Ha kint hagyjuk a véget biztosabb az akasztás, viszont sűrű növényzetben a horog akadásához vezet. Szerintem mindenki döntse el maga. Tapasztalatom szerint kukoricából egy-két szemnél nem érdemes többet a horogra tűzni, mivel ez szintén akadás forrása lehet és zavarhatja a hal akasztását is.

Érdemes kipróbálni a horogra tűzött kukorica-csonti kombinációt, de csalinkat még számos módon tehetjük vonzóvá a halak számára. Pl.: különféle aromákkal, puffasztott anyagokkal, lebegtetéssel (hungarocell golyó). Maximum az aljzattól enyhén elemelkedő, attól néhány centire lebegő és semmiképp sem a felszín felé törő csalit érdemes használni.

Csonti,pinki,báb

A csonti, a pinki és a báb is egyfajta állatból keletkezik, ez pedig nem más, mint a mindenki által ismert és közkedvelt légy. Vagyis a csonti és a pinki a különböző fajtájú és méretű legyek lárvái.
Azt ugyan nem értem, hogy a halak miért rajonganak ennyire ezekért a nyüvekért és gondolom, hogy rajtam kívül még sokan nem tudják, de az biztos, hogy minden horgász kihasználja a halak ez irányú rajongását.
A csonti és a pinki között csak annyi a különbség, hogy a pinki jóval kisebb méretű. Ezen kettő nyűnek a bebábozódott fejlettebb állapotát nevezzük bábnak.

Csonti feljődési szakaszai bábbá alakulása során

A csontit általában a természetes színében, fehérben lehet megvásárolni, de szokták pirosra, sárgára, lilára, nagyon ritkán zöldre, narancssárgára vagy kékre megfesteni.
A pinkit legtöbbször meggypirosan, ritkábban narancssárgára színezve kerül forgalomba.

A boltban 60 Ft-ért kapható csonti

A nyüvek beszerezhetőek bármelyik horgászboltban, általában kisebb mennyiségben. Rossz tapasztalatom, hogy kisebb vidéki boltokban – de lehet, hogy nagyobb városokban is – ha nagyobb mennyiségű csontit ill. pinkit akarunk beszerezni, akkor előtte meg kell rendelnünk.
A nagyobb mennyiség nem a hobbi-horgászatban, hanem a versenyhorgászatban érdekes, mivel köztudott, hogy 2,5 liter élőanyagot lehet használni, melyből 1 liter lehet etető- vagy tűzőszúnyog, a többi pedig csonti, pinki és ezek bábjai, vagy giliszta.
Bábot eddig boltban nem láttam, azt még nekünk kell napon érleléssel óvatosan és nehéz körülmények között előállítanunk :-).

Szakkereskedésekben a csontit gyaluforgácsok, fűrészpor vagy kukoricaliszt közé keverik, hogy ne fulladjon be, ugyanis, ha a csonti bemelegszik, akkor megfolyósodik, és használhatatlanná válik. 
A friss csonti eleven és nyüzsgő. Legtovább hűtőben tartható el 4-6 Celsius fok körüli hőmérsékleten, de így is csak pár napig. Bár szakírók szerint minél hidegebb körülmények között vannak tárolva, annál tovább tarthatók el.
Vigyázunk, mert a pinkik valóságos szabaduló művészek – termetüknél fogva – ezért találták azt ki, hogy a tárolódobozukra mielőtt rátennénk a tetejét, húzzunk rá egy használaton kívül helyezett nejlonharisnyát.
Előfordult már az, hogy a horgászversenyre megrendelt, majd megvásárolt literes kiszerelésben leszállított csontit nem csomagolták ki a boltban – biztos nem volt kedvük kínlódni vele – ezért nekem kellett arról  gondoskodnom, hogy  bekeverjem őket fűrészporral, vagy kukoricaliszttel. Ugyanis ne felejtsük el,  hogy nyáron soha ne tároljuk a csontit és a pinkit tisztán.
A csontit és pinkit, ha nagy mennyiségben bevásároltunk belőle és a horgászat mégsem jön össze, akkor akár le is fagyaszthatjuk. Tegyük kis nejlonzacskókba, a szitálással megtisztított és kukoricaliszttel beszórt élőcsalit, légmentesen zárjuk le és úgy helyezzük a fagyasztóba. A nejlonzacskókra célszerű ráírni a fagyasztás dátumát és a tartamát. Vigyázzunk, hogy az egyszer lefagyasztott, majd felengedett élőcsalit, nem lehet többször mélyhűteni. 
A horgászhelyen legegyszerűbben hűtőtáskában, szükség esetén árnyékban jól szellőző dobozban tárolható.
Horgászat közben egyes horgászok a műanyagdoboz helyett fadobozban tartják a csontkukacokat, amit azzal magyaráznak, hogy a fa sokkal kevésbé melegszik fel, mint a műanyag.

Műanyagdoboz, mint csontitartó

Az előre elkészített bábokat, ha csak néhány napig akarjuk tárolni, akkor a legjobb, ha légmentesen lezárt nejlonzacskóba csomagoljuk és a hűtőbe tesszük. Ha szeretnénk, hogy sokáig életben maradjanak, akkor naponta egyszer bontsuk ki a zacskót néhány perc erejéig, hogy levegőt kapjanak.
Vízparton pedig tegyük a bábot vízbe, mert a napon gyorsan folytatják az átalakulást és kellemetlen meglepetésben lehet részünk. – Bár…, valaki próbált már élő léggyel keszegezni? Osszátok meg velem!

Figyeljünk arra, hogy a csonti valamilyen oknál fogva – a fene se érti miért – általában akkor a legvonzóbb a halak számára, ha a horgon is izeg-mozog. A csontit a vastagabb végén, ahol a sötét színű táplálék-foltja látható szúrjuk fel a horogra, úgy hogy egy csipetnyi bőrt szúrjunk csak fel, a lehető legkisebb sérülést okozva.

A csonti helyes felszúrása a horogra

Ezért mindig vigyázzunk arra, hogy az általunk használt horog mindig tűhegyes legyen. A csalit sűrűn cserélgessük, mert a csontink a vízben hamar elfárad és nem mozog természetesen, vagy sehogyan sem :-).
A csonti és pinki fogékonyságát többféleképpen is lehet fokozni. A horog nagyságától függően tetszés szerinti darabot húzhatunk fel. A halak szokták díjazni kapásuk gyakoriságával, hogyha igyekszünk színkombinációkat kitalálni és azokat használni. Nálam be szokott jönni az egy piros és egy, vagy kettő fehér csonti kombináció a 14-es horgon.

De a leginkább használt módszerek természetesen a csalik ízesítése. A legegyszerűbb módja, ha a horgászat megkezdése előtt néhány órával, egy aromával átitatott szivacsdarabot helyezünk a csontisdobozba. Fogós lehet még a franciák szerint az is, ha a horgászat előtti napon a műanyagdobozba helyezett csontkukacot beszórjuk kurkumával melytől szép színt és jó ízt kapnak – ez állítólag a bodorka kedvenc táplálékai közé tartozik.

A nagyobb halak horgászatánál előszeretettel használják az ún. szendvics készítését, mely semmi ördöngösséget nem takar csak annyit, hogy a csontit valamilyen más csalival együtt húzzuk ugyanarra a horogra. Ez a másfajta csali leginkább pinki, tűzőszúnyog, kukorica vagy búza.

Csonti kukorica szendvics

Megoldás lehet még kísérletező kedvűek számára – persze varrni is meg kell hozzá tanulni – hogy egy nagyobb horog öblébe hajszálelőkére kötni tetszőlegesen sokszámú csontit.

Varrott csonti–csokor

Az köztudott, hogy aki halat akar fogni gyorsan és meglehetősen sokat, akkor annak etetni kell a horgászat megkezdése előtt. Ezért célszerű hobbi-horgászoknál is azt a módszert alkalmazni, hogy az etetőanyagba literenként keverjünk 1 deciliter csontit, vagy pinkit. Versenyhorgászatnál, vagy akik megengedik maguknak, ez a szám felmehet egészen literenként 2-3 deciliterig. Mint fentebb említettem, a versenyhorgászat szabályai a verseny ideje alatt lehetővé teszi a halak jól tartását, úgy hogy akár 2,5 liter csontit is beleszórhatunk a vízbe. Mivel ez már akkora mennyiség, hogy a megkötött 17 liter etetőanyag már nem tudja felvenni, ezért kitalálták, azt a módszert, hogy a csontit megragasztják, és koncentráltan bejuttatják az etetésre. Ez természetesen az úszós horgászatnál, mint pl. spicc, rakó, match, bolognai módszereknél jöhet számításba.
A fenekező horgászatban – picker, vagy feeder – célszerű a nyüvek bejutatásához a speciálisan erre a célra kifejlesztett etetőkosarakat használni.

Etetőszúnyog

A vérvörös szúnyoglárva halaink, egyik legtermészetesebb etetőanyaga, ebben rejlik feltehetően az a titok, amit a verseny horgászok már régen kitapasztaltak és előnyét maguk és fogásaik javára fordítottak.

Az etetőszúnyoghoz sokféle képen hozzá lehet jutni, szedhetjük magunk és megvásárolhatjuk kedvenc horgász boltunkban. Tapasztalataim azt mutatják, hogy nem egyszerű hozzájutni, mivel elég drága és nehezen eltartható. Ezért a horgászboltok nem szoktak csak úgy a hűtőszekrényükben tartani, hanem legalább egy héttel előre meg kell rendelni és még akkor sem biztos, hogy tudnak szállítani, hogy ezzel a nemes anyaggal próbáljuk meg a halakat horgunk közelébe csalni.

Otthoni szedése: ez egy nem egyszerű dolog – én még soha nem próbáltam. Elméletileg a horgász fog egy fémvödröt és egy hosszú és erős kötelet, melyet a vödör füléhez erősít. Majd keres egy csatornát, melynek partján sok-sok szúnyog található. A vödröt beledobjuk a vízbe – természetesen a kötél egyik végét a kezünkben tartjuk – és megvárjuk amíg lesüllyed. Miután ez megtörtént egyszerűen csak húzzuk a kötelet. Kivesszük a vízből a meder alján található anyagokkal teli vödröt és egy nagyon apró lyukú szitán szép lassan, óvatosan átmossuk, a törmelékektől megtisztítjuk. S, ha mindent jól csináltunk és a víz, valamint a szúnyogok is kegyesek hozzánk, akkor a szita alján nem marad más, mint a tiszta vérvörös etetőszúnyog. 
Bolti vásárlása: Na a kézi szedésnél jóval egyszerűbb és biztosabb, ha boltban megrendeljük. Megérkezése után pedig kifizetjük a kb. 1300,- Ft készpénzt - fél literenként. (Az ár ettől természetesen eltérő lehet horgász boltonként.)

Ha hazavittük frissen megszerzett csalinkat, akkor essünk kétségbe, ugyanis hosszú távú eltartása, sajnos lehetetlen. Maximális idő is, a legoptimistább esetben is kb. egy hét.

A horgász boltban megvásárolt etetőszúnyog

Eltárolás: Mielőtt a hosszú távú eltárolásához hozzákezdenénk, előtte az etetőszúnyogot meg kell tisztítanunk a szennyeződéstől, a kosztól és a mocsoktól. Ez a legegyszerűbben úgy oldható meg, ha egy nejlonharisnyába tesszük őket és hideg zuhany alatt, addig tusoljuk amíg, az átfolyó víz tiszta nem lesz.
Ha csak rövid ideig akarjuk az etetőszúnyogot tárolni, akkor csak egyszerűen tegyük őket hűvös helyre, vagy a hűtőbe - nagyon fontos tudnivaló, hogy az etetőszúnyogot nem lehet túl hűteni 6°C foknál, semmiképpen nem lehet hidegebb, de az ideális hőmérséklet a 10°C fok.
Ha hosszabb ideig szeretnénk tárolni, akkor vennünk kell valahonnan egy kellően nagy akváriumot, és ebbe kell elhelyeznünk a tisztított etetőszúnyogot, melyet egy az akvárium méretéhez igazított nagy teljesítményű levegőztetővel kell oxigénnel ellátnunk.
Szállításkor az etetőszúnyogot 3-4 újságpapír – de jobb a csomagoló papír – lapra helyezzük el, úgy hogy a szúnyogréteg magassága a 2 centit ne haladja meg. Ha sok szúnyogot - esetünkben több liter - szállítunk akkor, a hűtőtáskában ne egymásra rakjuk, hanem göngyöljük össze a csomagokat és így helyezzük el őket. Vigyázunk, hogy az etetőszúnyogok, ne érjenek közvetlenül a jégakkukhoz! 
Ha hosszútávon szállítjuk őket, akkor a megoldást csak az autó szivargyújtójáról üzemeltethető hűtőtáska jelentheti.

Felhasználása: Az etetőszúnyog a szedett, vagy boltban megvásárolt állapotában jóformán használhatatlan. Ezért fel kell őket készíteni a horgászatra. Ehhez vásárolnunk kell szúnyogszétválasztó port, vagy kukoricalisztet. 
Ezután már csak annyi dolgunk van, hogy a szúnyogszétválasztó port ráhintjük az etetőszúnyogra és óvatos mozdulatokkal átsimogatjuk, hogy az összes elváljon a papírtól és egymástól.

A szúnyogszétválasztó por és etetőszúnyog összesimogatás közben

Majd az áttört földdel „Terre de Somme” összekeverjük – a keverési arány 1 liter etetőszúnyoghoz 2-4 kg földet keverünk.

A bekevert föld-etetőszúnyog keverékből szép formájú etetőgombóc gyúrható, mely kézzel - spicc és rakós botos horgászat során - és csúzlival - match és feederbotos horgászat során - is belőhető. Ha a gombóc állaga nem a legmegfelelőbb, akkor vízpermetezővel a kedvünk szerint nedvesíthetjük.

Feederbotos horgászat során, használhatjuk a nagyon sűrű feeder drótkosarat, melybe ezt a keveréket beletömve, jól dobható marad, nem szóródik ki - viszont a vízbeérkezéskor könnyen és gyorsan kioldódva odacsalogatja a halakat.

A horgászatkor, ha használunk etetőszúnyogot, akkor nem árt, ha bevásárolunk egy-két zacskó tűzőszúnyogot is.